Bejegyzések

1. Évad 2. rész

Sietősen csomagoltam egy szendvicset Bencének, magamnak pedig egy üveg vizet tettem el egy alma társaságában. Az öcsémnek más busszal kell mennie. A város másik felébe.  -Bocsi öcskös nem tudlak el vinni, mert elkések. Lesz buszod, ugye?-pakoltam sietősen. -Szuper. Imádok busszal menni. Remélem egy öreg néni pont mellém akar majd ülni.-mosolygott cinikusan. -Egy napot ki bírsz.-forgattam a szemeim-Amúgy is tudod a trükköt. Táska magad mellé, ha megszólítana bárki akkor meg el kezdesz jelelni.  -Vettem.-dobta a hátára a táskáját.-Hé, idén össze jöhetnétek már Dominikkal. Vagy talán langyi?-kérdezte az ajtóhoz közeledve. -Mi? Nem tudom miről beszélsz.-jöttem zavarba teljesen. -Nem mintha azzal gond lenne, csak fura, hogy még mindig nem lépett. Na mindegy, amúgy nem érdekel. Csőváz!-csapta be az ajtót. Ez hihetetlen. Honnan jött ez neki? Vagy ennyire átlátszó, hogy nekem tetszik? Felkaptam a kocsi kulcsom az asztalról és elvezettem a suliig. Sokat szenvedtem a jogsimért, de végre...

1. Évad 1. rész

Azt hiszem nem lehet okom panaszra. Az életem egész nyugis, túl nyugis. Na itt kezdődik a probléma. Nyafogok. Ha dráma lenne, az lenne a baj, ha meg nyugi van befordulok. A hangulat ingadozásaim sem segítenek. Minden olyan kusza. Főleg hajnali három fele. A hajnali gyilkos gondolatok öt évvel ezelőtti cikis pillanatokról, amik filmszerűen játszódnak le a fejemben csak hogy azért se tudjak aludni. Aztán jön az életem analizálása. Nevetséges, tudom. Egy tucat beadandó várt még rám, miközben a kakaóm szürcsöltem Spongyabobot nézve. Anya haza ért és egyből benézett hozzám. -Szia kicsim! Megjöttem.-köszönt be fáradtan. -Szia! Nagyon elfáradtál?-néztem rá sajnálkozva. -Ami azt illeti egy forró fürdő most jót tenne. El leszek bent egy darabig. Ettél? Házik? Jegyeid?-dobta rám a joker kerdéseket, amiket sosem hagy ki. -Igen ettem. Nem kaptam jegyet semmiből.-forgattam szemeim. -Remélem kész a házid. Apád később jön, majd köszönj neki is!-hagyott magamra. Anyával nem beszélünk sokat. Mindig dol...